Huszt

 

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; 
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. 
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott 
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. 
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? 
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? 
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; 
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

 

 

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://napikult.blog.hu/api/trackback/id/tr551650612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása